A korai nyelvtanulás néhány elméleti (pedagógiai, pszichológiai és pszicholingvisztikai) kérdésről bővebben (többek között Pléh Csaba, Széchenyi-díjas magyar pszichológus, nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia tagjának egy értekezése alapján)

Az 1990-es években jelentősen megnőtt a korai idegnyelv-tanítással/-tanulással foglalkozó nyelvpedagógiai és alkalmazott nyelvészeti kutatások száma. Ezekben az életkor szerepe különösen fontos tényezőnek számított, mivel több szempontból viszonylag jól megközelíthető terület. Lássuk hát, mire is jutottak ezek a kutatások.

Fontosabb pedagógiai tényezők

A legfontosabb pedagógiai tényezőkkel kapcsolatban, amelyek nagymértékben hozzájárulnak a korai idegennyelv-tanulási programok sikeréhez, és hosszú távra meghatározhatják a nyelvtanulás sikerességét illetve a nyelvtanuló hozzáállását az idegen nyelvek tanulásához a következőket mondhatjuk el:

A korai nyelvtanulás elsődleges célja a kezdeti pozitív attitűd illetve a motiváció megőrzése, ugyanis csakis ez által alapozható meg a későbbi nyelvtanulás.
“Az életkor szerepével foglalkozó kutatások eredményei alapján sokan (Johnstone, 2002; Leopold-Mudrack, 1998; Curtain, 2000) képviselik azt az álláspontot, hogy a korai kezdés előnyei csak hosszú távon mutatkoznak meg. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az idegen nyelv tanulásának kezdetén ne érje kudarc a tanulókat, sikerüljön fenntartani a motivációjukat és a kezdeti kedvező hozzáállásukat.” (Varga Melinda)

A pedagógiai tényezők között központi szerep jut az idegen nyelvet tanító pedagógusnak.
A pedagógus, mint kulcsszereplő jelenik meg a folyamatban, nem csak saját személyisége révén, hanem mint az oktatási folyamat irányítója, szervezője is, aki kiválasztja a tananyagot valamint a különböző tevékenységeket, amelyeknek már önmagukban is motiválóknak kell lenniük.

Nagyon fontos, hogy a pedagógus mindig feltegye magának a kérdést, hogy Kinek? Mit? Hogyan? Miért? óhajt tanítani.

Ennek alapján a cél meghatározása, a nyelvi anyag és a módszer(ek) kiválasztása, az életkori sajátosságoknak megfelelően kell, hogy történjen. Az életkori sajátosságoknál figyelembe kell vennünk egyrészt a gyermeki emlékezetet, másrészt a gyermek koncentrációképességét, továbbá a motivációt.

Pár szó erejéig a gyermeki emlékezetről

Az emlékezet egy lehetséges definíciója: “lelki életünk azon funkciója, amely lehetővé teszi, hogy belső és külső világunkból az agyunkba bekerülő információk idegsejtjeinkben tárolódjanak.” Az emlékezet tehát nem más, mint különböző bevésődések, tárolások és felidézések folyamata.

Megkülönböztetünk rövid és hosszú távú emlékezet, vizuális emlékezet, akusztikus, a tapintásra vonatkozó , térbeli és időbeli emlékezetet. A megismerési folyamat egyes fázisai, az érzékeléstől a gondolkodásig hosszas átalakuláson mennek végbe. A mozgásba, cselekvésbe ágyazott érzékelés, észlelés az emlékezeten illetve annak alakulásán keresztül jut el a gyermek a gondolkodásáig.

Természetesen a gondolkodás is különböző fázisokon keresztül fejlődik. A gondolkodást lehetővé tévő egyik alapvető képességünk pedig nem más, mint az emlékezet.

A csecsemő például a memóriája fejlődésével válik képessé arra, hogy a környezetében megjelenő dolgok mentális képét elraktározza, és összekapcsolja egymással. Így a hét-kilenc hónapos gyermek, ha édesanyja kilép abból a szobából, ahol ő tartózkodik – pár hónappal fiatalabb önmagával ellentétben – már nem gondolja, hogy e számára oly fontos személy megszűnt létezni. Ebben a korban a csecsemő az ún. szeparációs szorongás miatt nagyon intenzíven éli meg, ha édesanyja magára hagyja. Emlékezetének fejlődése azonban lehetővé teszi számára azt is, hogy ha édesanyja hangját hallja a szomszéd szobából, akkor megértse, hogy a hanghoz ugyanaz a személy kapcsolódik, aki nem tűnt el végleg, csupán átmenetileg nincs jelen. Az így kialakuló képek, más néven reprezentációk, a gondolkodásbeli képességek motorjává válnak.

Ha tovább haladunk az időben, az emlékezet az iskolai tanulás egyik legfontosabb pszichikus alapfunkciójává válik. Az emlékezeti megtartás lehet rövidtávú és hosszútávú.

A rövid távú emlékezet fontos szerepet játszik az olvasás elsajátításában. A gyermeknek az olvasás tanulásnál emlékeznie kell a szóalkotás közben kiolvasott betűre, szótagra ahhoz, hogy szintetizálódjon a szó. Szövegolvasásnál pedig a mondat szavaira, hogy megértse annak jelentését. A rövidtávú emlékezet az összetett matematikai feladatok megoldásánál is központi jelentőségű.

A hosszútávú emlékezet fejlettsége ugyancsak elengedhetetlen a sikeres iskolai tanuláshoz, gondoljunk csak a sok-sok megtanulni való versre, szövegre és adatra, mellyel a gyerekek az iskolában foglalkoznak, s melyek helyes elraktározása felnőtt kori műveltségünk alapjául kell majd szolgáljon.

Néhány az emlékezetre vonatkozó, s a nyelvelsajátítás szempontjából érdekes információ

A gyermeki emlékezet teljesítőképessége alacsonyabb mint a felnőtteké.
Egy hatéves gyermek figyelmének időtartama kétszer- háromszor hosszabb mint kettő – négy éves társaié (a megjegyzés hiba százaléka háromévesnél 65%, hatévesnél 29%, míg a felejtés az előbbieknél 41 %, az utóbbiaknál 11%).
Lado(1971) fontos felismerése, hogy az emberi agy „tároló kapacitása“ idegen nyelvi tartalmakat illetően jóval kisebb mint az anyanyelvi tartalmakkal kapcsolatban.

Kruppa(1983) szerint az agy működését „információfeldolgozó gépezetként“ képzelhetjük el, amely érzékeléseket vesz, majd dolgoz fel, eztán pedig tárolja a feldolgozott információkat.

A német szakirodalom megkülönböztet ultrarövid- (szenzorregiszter), rövidtávú- és hosszútávú emlékezetet. Az ultrarövid emlékezet csupán annyi érzékelést regisztrál, amennyit a rövid távú emlékezet fel tud dolgozni, azaz mintegy szűrőként funkcionál túlterhelés ellen. A rövid távú emlékezet feldolgozza az információkat a hosszú távú emlékezet számára, amely aztán minden fontos tapasztalatunkat, s minden nyelvi információt tárol.

Pár az idegen nyelvi közvetítés szempontjából fontos következtetés

Csak tudatosan felvett információk maradnak meg a hosszú távú emlékezetben. Éppen ezért a nyelvi anyag elsajátításakor a gyerek figyelmét tudatosan a mondottakra illetve a bemutatott dolgokra ajánlott irányítani.
Rendezzünk be „nyelvi játékszobát“ vagy sarkot, ahol a gyermekekkel zavartalanul foglalkozhatunk, s amely segít nekik abban, hogy kialakuljon náluk “a csendben maradás” valamint “a koncentrált figyelem” szokása.
A szenzorregiszter megvédi az agyat a túlterheléstől. Ez abban nyilvánul meg, hogy a nyelvet hallgató személy egyszerre csupán egy információt vesz fel és értelmez. A gyereknek tehát elegendő időt kell adni ahhoz, hogy az újonnan hallott nyelvi információt felfogják és feldolgozzák. Továbbá az is ebből következik, hogy a nyelvet közvetítő pedagógusnak az új nyelvi elemek bemutatásakor különösen lassan és érthetően kell beszélnie. Az egyes szavak között kb. két másodperc szünet javasolt. Ismétléskor ez már nem szükséges, hogy ilyen hosszú legyen.
Érdemes mindig szemléltető eszközök, heves testbeszéd, mimika segítségével megerősítenünk a szóban bemutatottakat, mely nagy mértékben segíti asszociációk kialakulását is. Az új szavak, kifejezések megjegyzését növeli, ha a szemléltető eszközöket a gyermek a kezébe veheti, illetve tevékenységeket is végbe vihet velük, magyarán kipróbálhatja őket.
Az igéket és a mellékneveket érdemes mozgással vagy mimikailag bemutatni. Ugyancsak érdemes a cselekvésekkel egyidejűleg ki is mondani a tanulandó nyelvi elemeket. Alapelv, hogy mind az öt érzékszervével(hallás, látás, tapintás, szaglás, ízlelés) dolgozzon a gyermek, az új információk ugyanis annál jobban s mélyebben rögzülnek, minél több érzékszerven keresztül érkezik input a gyermek felé.
Az új információkat lehetőleg nyelvi struktúrákba, szituációkba vagy
tevékenységbe ágyazva közvetítsük. Erre kiválóan alkalmasak a nyelvi játékok.
Ahhoz, hogy egy-egy nyelvi elem megmaradjon az emlékezetükben, ahhoz gyereknek az új nyelvi struktúrákat kis alkotóelemekre kell szétszedniük, majd más szituációkban felhasználniuk. (A mondatok megismétlése nem egyenlő az ún. „papagájnyelvvel“)
A sokoldalú elsajátítás ellenére nem maradhat el az újonnan tanultak rögzítése. A tudatosan felvett információk csupán 5% marad meg. Ismétlés nélkül a hosszútávú emlékezetben tárolt információk egy hét múlva kb. 80%-ra csökkennek.
Fontos felismerés, hogy a tanultak megőrzése közvetlenül a tanulás után nehéz. Az első ismétléssel érdemes két három másodpercet várni. Ugyanazt az információt lehetőleg csak két három ismétlésig erősítsük. Más szóval ezt azt jelenti, hogy közvetlenül egymás után ne ismételtessük el háromnál alkalomnál többször a tanulandó nyelvi kifejezést. Az utánamondás csupán egyik formája az ismétlésnek. A nyelvi játékok és játékos nyelvgyakorlatok segítik az idegen nyelv játékos gyakorlását.

A gyermekek koncentrálóképességéről

A gyerekek koncentrálóképessége jóval alacsonyabb mint a felnőtteké.
Egy óvodáskorú gyermek átlagosan 20 percig képes egy dologra koncentrálni. Ezt a nyelvi foglalkozások alkalmával is figyelembe kell venni, s úgy felépíteni az órákat, hogy vagy 20 percesek legyenek a foglalkozások, vagy 45 percesek, de akkor ezt a háromnegyed órát kétszer 20 percre kell felosztani, s a két fogalakozásrész közé be kell iktatni valamely más tevékenységet (pl. rajzolást, festést, éneklést, szabad játékot stb.)
Egy nyelvi csoportban ne legyen 5-6 gyereknél több.
20 percre körülbelül 4-6 különböző nyelvi tevékenység javasolt. Egy témakörben változatosan nyelvi játékokat, dalokat, verseket, manuális tevékenységet végezhetünk.
Az új nyelvi anyagot nem koncentráltan, hanem mozgásos játékokkal
megszakítva mutassuk be, hogy a gyermekek kiélhessék természetes
mozgásigényüket.
Semmilyen tevékenységet ne nyújtsunk el túl hosszan.
Tartsuk szem előtt, hogy a koncentráló képesség nem csupán az életkortól függ, hanem a játék érdekességétől és a motivációtól is legalább annyira függ.
Az élő idegennyelv-tanítás/tanulás alapvető célja a korai nyelv elsajátításban a kommunikatív idegennyelvi kompetenciák kialakítása. A fő cél az, hogy a nyelvtanulás során a tanulókban kialakuljon, és ébren maradjon a kedvező attitűd és motiváció a nyelvtanulás iránt, továbbá, hogy felkeltsük bennük a tanult nyelv, az anyanyelvi beszélők és kultúrájuk, valamint úgy általában a világ nyelvei és kultúrájuk megismerése iránti érdeklődést. Vagyis, hogy megalapozzuk a későbbi nyelvtanulás sikerességét.

“A hazai felmérések eredményei azt mutatják, hogy mind a szülők, mind a nyelvtanulók attitűdje a nyelvtanuláshoz igen pozitív (Nikolov, 2003). De azt is tudjuk, hogy a korai kudarcok hosszú távra elvehetik a gyerekek kedvét a nyelvtanulástól (Nikolov, 1995).”A kezdeti pozitív attitűd és a motiváció megőrzése mellett a korai nyelvtanulás elsődleges célja az adekvát egyszerű nyelvi megnyilvánulások kialakítása.
Ugyancsak kutatásokból tudjuk, hogy “ebben életkorban a tanulási szituációnak és a pedagógusnak, valamint a motiváló tevékenységeknek, tananyagoknak központi szerep jut a motiváció fenntartásában (Nikolov, 1995)”. Tehát a pedagógus, mint kulcsszereplő itt is megjelenik, nem csupán saját személyisége révén, hanem mint az oktatási folyamat irányítója, szervezője is, aki kiválasztja a tananyagot és a különböző tevékenységeket, amelyeknek már önmagukban is elég motiválóknak kell lenniük.
Ki kell emelni még az értékelés szerepét, hiszen ebben az életkorban nagyon fontos az állandó, pozitív visszajelzés. E pontos ugyancsak meg kell említenünk a gyerekek közötti nagy egyéni eltéréseket is, és az ún.„csendes szakasz” fontosságát. Az iskolai programok a gyerekektől sajnos első perctől elvárják az idegen nyelvi produkciót, pedig lehetőséget kellene biztosítani a tanulónak arra, hogy egy ideig – személye válogatja, kinek mennyi időre van szüksége – csak hallgatója és tevékeny, de csendes résztvevője legyen a nyelvi foglalkozásoknak. Ezért nagyon fontos, hogy sohase kényszerítsünk, nyaggassunk egy gyermeket, ha nem akar megszólalni. Sokkal célravezetőbb, ha próbáljuk bevonni, de ha nem hajlandó megszólalni, akkor csak egyszerűen mi magunk adjuk meg a helyes választ helyette, esetleg a társaitól kérdezzük meg a megoldást, miközben ugyanúgy megdicsérjük őt is széles mosollyal, mintha az ő szájából hangzott volna el a helyes válasz.
Ugyancsak kutatások által bizonyított tény, hogy pedagógusok által használt különböző motivációs stratégiák rendkívül pozitív hatással vannak a gyerekekre. A bátortalan gyerekben tudatosítani kell, hogy már mi mindent tud. A konkrét jutalmazási formákkal (gyermeknyomda, képecskék, stb.), és a verseny helyzetekkel azonban vigyázzunk, fontos ugyanis, hogy minden gyereknek legyen sikerélménye. Érdemes még kiemelni, hogy a kutatási eredmények azt mutatják, hogy nem az óraszám a meghatározó, hanem a rendelkezésre álló idő kihasználtsága, vagyis az, hogy milyen intenzitással használják a tanulók (a konkrét foglalkozásokon kívül is) a célnyelvet.

A nyelvtanulás pár fontosabb pszichológiai tényezője

“Sokszor, sok szülőben felmerül a kérdés, hogy mikortól tanuljon gyermekünk idegen nyelvet?

Érdemes akkor elkezdeni az oktatást, amikor még anyanyelvével is problémái vannak? Írassuk olyan óvodába, ahol anyanyelvű tanár gyermekdalokat és a számokat tanítja neki, vagy járassuk különórára? Esetleg nézze az idegen nyelvű csatornák rajzfilmjeit, hogy ráragadjon néhány szó?

Régóta viták tárgya, hogy mikor érdemes és mikor lehet elkezdeni a gyerekek nyelvtanítását. A témában elég sok minden el lehet, és kell is mondani. Legelőször is azt, hogy a kisgyermekkori nyelvelsajátítás különbözik a tudatos, hagyományos értelemben vett nyelvtanulástól.

A gyakorló szakemberek tapasztalatai arra utalnak, hogy az óvodai és alsó tagozatos nyelvtanítás során az anyanyelv elsajátításához hasonló folyamatok során rögzülnek az idegen nyelv szavai s bizonyos mélységig a nyelvtani szabályai is.
Ezért az így megszerzett nyelvtudás birtokában a későbbi tudatos nyelvtanulás lényegesen hatékonyabban és kevesebb kudarccal mehet végbe.

Az elmúlt évtizedben hazánkban is elterjedt az a nyugati módszer, melynek során már egészen fiatal korban elkezdik az idegen nyelv oktatását az óvodákban, bölcsődékben.
A nyelvészettel, pszichológiával és neurológiával foglalkozó kutatók közül, akik támogatják a módszert, azzal érvelnek, hogy a korai nyelvtanulás nemcsak egy új nyelv elsajátításához vezet, hanem a még ki nem alakult anyanyelv fejlesztéséhez, tökéletesítéséhez is hozzájárul, mivel a gyerekek az anyanyelvükkel együtt szívják magukba az idegen nyelvet, annak nyelvi szabályrendszerét, miközben nem is tudnak róla, hogy egy felettébb komplex rendszert tanulnak.

Többen gondolják úgy, hogy a hét éves kor előtt megkezdett nyelvtanulás lehetővé teszi egy másik nyelv anyanyelvi szinten történő elsajátítását is.

Ezen túl azt is fontos tudni, hogy már három éves kor körül kialakul a gyermekek az a memóriája, amely a nyelvtanuláshoz, szavak
elraktározásához, felismeréséhez szükséges, ami azt is igazolja, hogy az óvodai nyelvtanítás nagyon is helyénvaló.

Az első évek a későbbi intenzív nyelvtanulás megalapozását szolgálják. Hét éves kor után már szinte egyetlen gyermek sem képes arra, hogy egy idegen nyelv hangjait tökéletes mértékben képezze. Ekkorra ugyanis teljes mértékben kialakul a beszélőszervek működése, ami azt eredményezi, hogy az emberi agy számára minden más nyelv fonológiai sajátosságai idegenül hangzanak.

Amit a középiskolás korban kemény tanulással lehet tud csak megtanulni az ember agya, azt a gyerekek minden magyarázat nélkül, játszva képesek elsajátítani. Az óvodás természetesebbnek veszi azt, hogy egy tartalmat, cselekvést, egy tárgyat többféle módon, angolul is, magyarul is meg lehet nevezni, mint nagyobb társa.

Továbbá, a nyelvtanulás egész életen át tartó folyamat, amely jobb esetben a bölcsődében, óvodában kezdődik és az iskola elhagyása után is tart.

A korai nyelvtanításnak nagy szerep jut tehát a tanulás folyamatának, különböző stratégiáinak megtanításában is.

Egy nemzetközileg elismert kutató, Singleton hosszú ideje kutatja a kisgyermekkori nyelvi nevelés hatékonyságát, azon belül is az életkor és a nyelvtanulás hatékonyságának összefüggéseit, s azt írja:

„Azok, akik gyermekkorukban kezdték el egy idegen nyelv tanulását, hosszabb távon magasabb szintet érnek el ebben, mint akik később kezdték el. Erre vonatkozóan sok bizonyíték van, s nincs ellenbizonyíték.”

Singleton a tudat alatti, spontán, nem tudatos nyelvelsajátítást helyezi a tanítás középpontjába. Ha a kisgyerek az anyanyelvével együtt ismerkedik a szavak jelentésével, azok mondattá, formálásának szabályaival, eredményesebben sajátítja el az idegen nyelvet.

A két tannyelvű kezdő szakaszban épp ezért ismeretlen a szótározás, az idegen nyelvi szöveg olvasása, fordítása. Erre a kisgyermek valóban képtelen. Csak az életkori sajátosságoknak megfelelő, játékos módszerrel lehet elkezdeni a tanítást.
A kisgyermek tehát valóban nem nyelvet tanul, hanem felszedi, elsajátítja a nyelv szókészletét, szabályait.

A nyelvelsajátítás gyakorlatilag ugyanazon az úton történik, mint az anyanyelv elsajátítása.

Fő jellemzője, hogy spontán motivációk, érdeklődés, kommunikációs igény a hajtóereje.

A gyerek szeretné magát kifejezni valamilyen idegen nyelven, de korántsem olyan szabályosan, mint a tudatos tanuló. Ebben rejlik a hatékonysága, mivel a gyerekek számára nem okoz szorongást az idegen nyelven történő megszólalás, a válaszadás, mivel a követelmények illeszkednek a gyerekek életkorához, kommunikációs képességeihez.

A nyelvelsajátítás során nem a korrekció a fontos. A sok ismétlés, gyakorlás útján úgyis egyre jobb lesz a kiejtés, bővebb a szókincs, helyesebb a nyelvtan. Épp ezért hatékony, épp ezért élvezik a gyerekek, mivel minden kommunikációs aktus gyakorlatilag sikerként értékelhető.

Nem jelent valódi hibát az apróbb nyelvi pontatlanság. Nem az a lényeg, hogy a gyermek jól használja a nyelvet, hanem az, hogy használja.

Az életszerű szituációk rendkívül jól aktivizálják a passzív szókincset. A nyelvelsajátítás során a gyerek megérzi a nyelvtani szabályokat, szemben a tudatos tanulással, ahol be kell vésnie ezeket.

Ez a különbség is hozzájárul ahhoz, hogy a nyelvelsajátítás útján tanult nyelv használata még gátlásoktól mentes, szemben a tudatos tanulás útján elsajátított nyelvi készlet alkalmazásánál jelentkező gátlásokkal, amelyek éppen abból fakadnak, hogy a beszélő nem a nyelv használatára, hanem a szabályok helyes alkalmazására koncentrál.

A stressz nélküli nyelvhasználat értéke azért nagy, mert átvivődik a későbbi tudatos nyelvtanulásra is. Épp ez az egyik legfőbb értelme a korai nyelvtanulásnak. A másik cél a nyelvtanulás iránti érzékenység, fogékonyság kialakítása.

Az Európai Unió országaiban az elmúlt években a korai nyelvtanulást támogatók véleménye került előtérbe, a szülőket pedig leginkább arra buzdítják, hogy mielőbb kezdjék el gyermekeik idegen nyelv taníttatását.

A korai nyelvtanítás megvalósulása esetén elvárható többnyelvűség garantálja a gyerekek esélyegyenlőségét egy esetleges társadalmi változás, illetve előre nem látható jövő esetén is, továbbá a többnyelvű iskolák létjogosultságát, illetve a diákok mobilitását.

Az első idegen nyelv megtanulása lehetővé kell hogy tegye a tanuló számára más nyelvek jelentőségének és értékének felismerését.

A nyelvtanulásnak nagyon fontos eleme a nyelvek iránti érzékenység kialakítása, amely arra szolgál, hogy a gyerekeket több nyelvvel szembesítse, olyan nyelvekkel, amelyek eltérnek az iskola nyelvétől. Ez az érzékenység, illetve tudat nemcsak a nyelvi különbségeket ismerteti meg és fogadtatja el, hanem a kulturális sokszínűséget is előmozdítja.

Magyarán: Minél korábban kezd el valaki egy nyelvet tanulni, annál jobb.

Átvett anyag:

https://www.google.hu/?gfe_rd=cr&ei=JRjlU6bzAqiG8QeSiYGICw&gws_rd=ssl#q=korai+nyelvtanul%C3%A1s+el%C5%91nyei